Itt az ősz, indulnak a sorozatok

De nem csak a képernyőre térnek vissza kedvenc hőseink. (Már akinek: az én tévém képernyőjén hangyacsata zajlik vagy négy hónapja.) Több sorozatot indítunk útjára ősszel a hg-n építészeti, városépítészeti és design tematikában.

Szeptember 20-án elindult az Ez Budapest! című sorozatunk a főváros utcabútorairól, köztéri tárgyairól: kukákról, lámpákról és mindenről ami nem épület mégis meghatározó része a városképnek. Néha alig vesszük észre őket, máskor bosszúságot okoz hiányuk, vagy épp rossz kialakításuk miatt nehezen használhatóak. Mostantól kéthetente olvashatjuk egy-egy jellemző budapesti városképi jelenség történetét az Ez Budapest! sorozat keretében. Az első cikk Kelecsényi Kristóf munkája, és Budapest telefonfülkéinek történetéről szól.

Egy 95%-ban magyarok lakta ország fővárosaként nem is gondolnánk Budapestről, hogy tucatnyi nemzetiség történetében játszott meghatározó szerepet. A déli Belvárost egykor szerb kereskedők uralták; itt járt egyetemre a háromszoros román miniszterelnök, Iuliu Maniu; kőhajításnyira a Bartók Béla úttól pedig az örmények történelmi temploma ma is működik. Néhány megváltozott jellegű és összetételű társadalmi csoport, mint a kínaiak vagy a melegek ma is élő részei a város arculatának, mások letűntek és csak az emlékekben élnek. A havonta megjelenő sorozat első írása, Zsámboki Miklós tollából, A lengyel Budapestet veszi górcső alá.

A nyáron indult, és már negyedik cikkénél tart az a sorozatunk, amely elfelejtett tárgyainkat eleveníti fel. Egy részükre nagyszüleink konyhájából emlékezhetünk, mint a sparhelt vagy a Pittmann Zsófi iparművész által új életre keltett konyhai falvédő. Mások, mint például a monokli, az angol úriemberek elmaradhatatlan kiegészítőjéből mára fétistárggyá, erotikus töltet hordozójává váltak. A szamovárnak pedig az alternatív kulturális szcénában lát perspektívát a két-háromhetente jelentkező sorozat szerzője, a cikkeibe előszeretettel szépirodalmi szálakat szövögető Oláh Zsófia.

Természetesen a többi sorozatról is megemlékezem majd itt – csak győzzék az olvasóink… :)