A cotcot az olvasókért, az olvasók a cotcotért

A cotcot szerkesztőségének mindennapjaihoz szervesen hozzátartozik az olvasói aktivitás elemzése. Magyarul puffogunk, ha értetlenkednek, mérgesek vagyunk, ha rosszindulatúak, elkeseredünk, ha úgy érezzük, munkánk nem talál értő fülekre, no és persze örülünk, ha örülnek. Legalább olyan kimerítő a visszajelzések feldolgozása, mint a tartalom előállítása, hisz nem ritkán több száz hozzászólást is generál egy-egy anyag, és ember legyen a talpán, akit nem érintenek mélyen a kritikák legyenek azok jók vagy akár rosszak.

Ez a nap azonban kicsit más volt, hisz olyasmi történt, ami valószínűleg igen ritkán esik meg egy szerkesztőség életében. Délután nyílik az ajtó, bekukkant rajta két ismeretlen fej, magabiztosan hozzánk lépnek, s átnyújtanak egy óriási képet és egy tortát, amit maguk sütöttek. Nekünk. Az olvasók. Egyikük vidékről vonatozott fel a városba csak azért, hogy felhozza a házi sütit. Hát ilyen hely ez a cotcot. Szeretjük. Szeretik.